Egyszer folt, hol nem folt

Volt egyszer egy nagyon csíkos terítőm. Persze őt is elérte a végzet, hiába vigyáztam rá. Marci lendületesebben ette a gyümölcsjoghurtot mint kellett volna és az erdei gyümölcs közeli ismeretséget kötött a textilszálakkal. Kihangsúlyozom, hogy kötött, mert akkor csak arra volt időm, hogy gyorsan másik terítőt dobjak az asztalra, a balesetes pedig szirénázva ment a szennyesbe... estére persze meg is feledkeztem róla, így csak pár nap múlva, nagymosáskor csodálkozhattam rá ismét, hogy kisfiam micsoda műalkodást vitt véghez.

Nem szöszöltem vele, bedobtam a gépbe, índítottam a szokásos mosást. Kiteregettem (nem is néztem meg, hogy kijött-e a folt, mert teljesen biztos voltam benne). A terítő megszáradt, összehajtottam iziben a többivel, majd alkalom adtán felraktam az asztalra cserejátékosnak.

Na akkor ért a meglepetés! A folt, szégyentelenül ott virult! Furcsa, gumis tapintása volt. OOOPS!

Bevallom, pár napig hagytam a terítőt az asztalon -mondván ennek már úgy is mindegy-, jöhet még rá akár egy kis pörkölt lé is.

Ma elegem lett A foltból, és nekiveselkedtem a narancsolajos folt tisztítóval. Langyos vízbe áztattam a foltos területet, öntöttem hozzá narancsolajat, megdörzsölgettem, kicsit hagytam ázni. Mikor kivettem a vízből a terítőt, a foltnak hűlt helyét találtam. Beraktam ismét a mosógépbe, elindítottam a mosást (mosódió, fehérítő só, ecet az öblítő rekeszbe).

Jelenleg szárad a terítő. Holnap lesz a nagy mustra, milliméterről milliméterre.  Bízom benne, hogy szárazon sem találom már ott a foltot. Beszámolok majd róla!

Címkék: folt tisztítás,narancsolaj