Advent

Advent első vasárnapja van!

Meggyújtottuk adventi koszorúnkon az első gyertyát.

Gyermekeimmel: Diával, Nimróddal és Hunorral a mai napon kisütöttük az első adag mézeskalácsunkat.

Dia és Nimród együtt őrölték a búzát, törték a tojást, kóstolták a mézet és serényen mérték a többi hozzávalót míg Hunorka pihent békésen.

Pihent a mézes tészta is, majd mindhárman nekiálltak a különböző figurák kiszúrásának. Készült hóember, mikulás, csengő, csillag, zokni, csizma még angyalka is. Együtt elpakoltunk, majd felöltöztünk jó melegen, mert advent első vasárnapjára megérkezett a tél. Ekkor már apa is csatlakozott és a zord idő ellenére bementünk a főtérre megnézni az ünnepi műsort, amit a gyertyagyújtás majd a város karácsonyi fénybe öltözése követett. Esett az eső, majd a hó, de ennek ellenére megtelt a főtér gyerekekkel és felnőttekkel.

Polgármesterünk pedig ezzel a kis mesével kezdte az adventi ünnepeket, amit most meg szeretnék osztani veletek.

A négy gyertya meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első :
- ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.

A második azt mondta:
-ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem.
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- ÉN A SZERETET VAGYOK!
Nincs már erőm tovább égni.
Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám.
Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:
-De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
-Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
- ÉN VAGYOK A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.

Azt hiszem e kis meséhez nem szükséges különösebb hozzáfűzni való, a lényeg, hogy soha ne felejtsük el:

A remény szikrája ott ég bennünk csupán lángra kell gyújtanunk, s akinek csak lehet továbbadnunk!

Békés, meghitt adventi készülődést kívánok!

.

Címkék: ünnepek